|
|
||||
|
|
|
||||
|
Jaroslav
Hasek Közeledett a karácsony. Időközben a fekete spiccet hidrogénperoxid segítségével megszőkítettük, a fehér spiccet pedig ezüstnitrát-oldattal feketére festettük. Operáció közben mindkét kutya szörnyűségesen vonított, ami igen hatásos reklám volt, mert a környező házak lakóiban azt a hitet ébresztette, hogy a Kynológiai Intézetben nem két kutya van, hanem legalább hatvan. Kutyánk tehát nem sok került, annál inkább bővelkedtünk kutyakölkökben . Csizseken (alkalmazottja) teljesen eluralkodott az a kóros nézet, hogy a jólét alapja a kutyakölyök, így aztán karácsony előtt télikabátja zsebében tömegesen hordta haza a kiskutyákat. Elküldtem, hogy szerezzen egy bulldogot - hazahozott egy féltucat borzeb-kölyköt. Szálkás szőrű pincsit venni indult - kis foxikkal tért vissza. Összesen harminc kutyakölykünk volt, és vagy százhúsz koronát fizettünk ki különféle foglalók címén. Az az ötletem támadt, hogy a prágai Ferdinánd utcán ünnepek előtt kibérelek egy bolthelyiséget, a kirakatba karácsonyfát állítok, alája szalaggal díszített kölyökkutyákat, s cégér helyett a következő szöveget helyezném el a bejárat fölött: "Boldoggá teszi gyermeke karácsonyát, ha egészséges kiskutyát ajándékoz neki." A helyiséget kibéreltem. Vagy egy héttel az ünnepek előtt. - Csizsek - mondom -, elviszi a kiskutyákat a prágai boltba, vásárol egy szép nagy karácsonyfát, felállítja a kirakatban, alája mohát rak, és ügyesen elrendezi a kiskutyákat. Megértette? - Megbízhat bennem a főnök úr. Öröme lesz bennük.
A kiskutyákat ládába rakta, a ládát kézikocsira, és felkerekedett. Délután magam is elmentem a Ferdinánd utcára, hadd teljék örömem bennük. Már messziről láttam, hogy a kirakat előtt nagy tömegben állnak az emberek, kölyökkutyáim iránt tehát jelentős érdeklődés nyilvánult meg. Amikor közelebb mentem, dühös kiáltásokat hallok: - Hallatlan állatkínzás! Hol a rendőrség? Miért tűri ezt a bitangságot? Nagy nehezen keresztülnyomakodtam a tömegen. A kirakat előtt egyszerre megroggyant a térdem. Csizsek, hogy örömet szerezzen nekem, vagy két tucatnyi kutyakölyköt fölaggatott a karácsonyfa ágaira, úgy, ahogyan a szaloncukrot szokták. Ott lógtak szegény kis ártatlankák, kifittyedt nyelvvel, mint a felmagasztalt középkori haramiák. A karácsonyfa tövében pedig ott díszelgett a tábla: "Boldoggá teszi gyermeke karácsonyát, ha egészséges kiskutyát ajándékoz neki." Ezzel a karácsonyi kutyavásárral ért véget a "Kynológiai Intézet" története.
|
