Anektoták

*Egy amerikai ügynökség eszelte ki azt a reklámfilmet, amelyben egy kutya selymesen csillogó bundáján reklámoznak egy húszezer dollár értékű brilliáns nyakéket.
Az oktondi "manöken" azonban hamar elunta a zajt, a nyüzsgést és a kamerákat, s nyakában a páratlan ékszerrel kirohant az utcára.
Nem hiszem, hogy emberek tömege valaha is nagyobb lelkesedéssel keresett volna egy kutyát.
Öt órával később találtak rá békésen üldögélve egy kuka mellett, miközben elmélyülten rágcsált egy penészes szalonnahéjat.
Ha tudott volna beszélni, valószínűleg azt mondta volna, hogy számára bizony ez jóval többe ér, mint az a flancos, nehéz tárgy - ami szerencsére még mindig ott lógott a nyakán.

Két makacs úr

Bismarck egy időben gyakran szenvedett fejfájástól. Végül magához hivatott egy orvost, aki azzal kezdte, hogy töviről hegyire kifaggatta betegét: mit eszik, mit iszik, mennyit pihen, mivel szórakozik, míglen a kancellár, aki híresen goromba ember volt, megunta a kérdezősködést és fáförmedt:
- Elég a faggatásból! Azért hívattam, hogy meggyógyítson, és nem azért, hogy kikérdezzen.
- Ebben az esetben rossz helyre fordult excellenciád! - hajolt meg az orvos, táskájáért nyúlva. - Olyan orvosokat kellett volna helyettem idecsődítenie, akik megszokták, hogy semmit sem kérdeznek a betegeiktől.
- Dehát vannak-e orvosok, akik úgy kezelik a betegeiket, hogy semmit sem kérdeznek tőlük?
- Hogyne. Az állatorvosok.

Megbízható vendég

Karel C~apek egy kis tátrai szállodában akart tölteni néhány napot, levelet írt hát, hogy szobát foglaljon, és megkérdezze, nem tiltja-e a szállodai szabályzat, hogy foxi kutyáját is magával vigye.
A szálloda tulajdonosa postafordultával válaszolt:
"Amióta a hotelt megnyitottam, még nem fordult elő, hogy kutya itt ezüstkanalat lopott volna, cipőjét a függönybe törölte volna, harsányan énekelt volna a fördőkádban vagy égő cigarettával feküdt volna az ágyba.
Szeretettel várom hát önt, komoly és megbízható négylábú barátjával együtt."

Szókimondó doktor

Franz Wilhelm Fabriciust, aki vagy száz éve Frankfurt állítólag legszókimondóbb orvosa volt, egyszer késő éjszaka elhívták egy bankár erősen hisztériás feleségéhez, mint kiderült, pusztán azért, mert őnagyságának, miközben az ágyban olvasott, hirtelen kihűlt az orra, és kíváncsi volt, hogy ez milyen baj jele.
Fabricius a kérdést meghallva tanácstalanul széttárta a karját:
- Kutyánál a hideg orr az egészség jele. De hogy ugyanez egy buta libánál mit jelent, arról fogalmam sincs! - azzal sarkon fordult és faképnél hagyta a beteget.

A kutya és a lecke

Még a palatáblás világban játszódott le: Egy pöttöm kisgyerek megy nagy, hangos zokogással az utcán. Nagy, bőr hátitáskáján lóg a palatáblája. a gyermek mérhetetlen keservét látva megszólítja őt egy úr:
- Miért sírsz, fiacskám? Ki bántott?
A kisfiú akadozva feleli:
- A kutya...
- Mit csinált a kutya? Megharapott?
- Ne...he...he...hem.
- Rád ugrott?
- Ne...e...em.
- Hát mit csinált?
Az öklömcsömm kölyök kétségbeesetten potyogtatta palatáblájára a könnyeit, és görcsös sírással nyögte ki:
- A kutya... le... nyalta a lec...ké...met.